Érzés meditáció
Szeretném veletek megosztani a kedvenc meditációmat.
Keresek egy csendesebb helyet.
Behunyom a szemem és a légzésemre figyelek, de tudatában vagyok a körülöttem levő térnek, fejben nem megyek sehova. Hallom a lakás zajait is, nem akarom azokat kizárni.
5 mély égzés után elkezdek mosolyogni és figyelek, hogy egész idő alatt mosolyogjak. Mosolyog a szívem, tüdőm, májam, minden szervem és sejtem, egész lényem a fejem búbjától, a lábujjamig! Aki bevállalós, tudatában lehet annak is, hogy a tér is boldog körülötte és a virágok, a tárgyak, a falak is. Ez támogató erő!
Megkérem az elmém, hogy csendesedjen el.
Arra koncentrálok, amit szeretnék megtapasztalni.
Megkérem a Szellemet, a Forrást, hogy adjon nekem olyan érzéseket, amelyek a jelenlegi rezgésemhez legközelebb állnak és amelyek elősegítik, amit szeretnék megtapasztalni. Ha az elme közbeszól(észre veszem, mert nem mosolygok és olyan képet hoz, amit már láttam) leállítom, visszatérek a mosolyhoz és a légzésemre figyelek.
5 mély légzés és koncentráció arra, amit szeretnék megtapasztalni és várom az érzést. Nem kell még egyszer kérni a Szellemet, elsőre is megértette ;))
Mosoly, öröm, maradok ebben az érzésben, ameddig jólesik.
Mikor visszatérek, friss vagyok és tényleg boldog, mert bennem marad sokáig az az örömérzés.
Nem hallgatok semmilyen zenét közben, mert szeretem, hogy a jelenemben tart az az érzés, amit a Szellemtől kapok. Így valóságosabb. Bármiféle zenét inkább máskor hallgatok, de a meditációmban nem, mert más érzések jöhetnek zene hallatán és nem veszem észre, amit a Szellem ad. Nem azt kapom el, hanem azt amit a zene ad. Az sem rossz persze, de itt most nem az kell.
Nem én választok érzést, nem várok képeket, nem alkotok képeket, csak érzek.
Nem kis koncentrációt és gyakorlást igényel, de megéri kipróbálni.
Bevallom, azért ezt a meditációt használom, mert nem fáraszt, nem alszom bele, boldogan jövök ki belőle és hatásosabb mint amiket eddig kipróbáltam. Az által, hogy semmi másra, csak az érzésre figyelek, megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy olyan tapasztalásokat éljek meg, amelyek a rezgésemnek megfelelőek. Sokáig ragaszkodtam régebben képekhez és a képek adta érzéseket tartottam fenn, de honnan tudhatnám, hogy az még mindig nekem való? Mi van, ha időközben a rezgésem annyit változott, hogy már más dolog jönne az életembe, mint, amit el tud az elmém képzelni. Ezért csak az érzésre figyelek és nem kérek képeket. Egészen felemelő arra várni a meditációban, hogy jöjjön egy érzés. Mert amikor megkapom az átjárja minden porcikám és feltölt energiával. Gyönyörűséges érzés. Ez a legjobb szó rá.
Ja, és már értem, hogy Budha miért mosolyog.
Ha gondolod próbáld ki Te is ;-)
Szeretettel
Gyöngyi
2022.03.05. Bp.
Szeretném veletek megosztani a kedvenc meditációmat.
Keresek egy csendesebb helyet.
Behunyom a szemem és a légzésemre figyelek, de tudatában vagyok a körülöttem levő térnek, fejben nem megyek sehova. Hallom a lakás zajait is, nem akarom azokat kizárni.
5 mély égzés után elkezdek mosolyogni és figyelek, hogy egész idő alatt mosolyogjak. Mosolyog a szívem, tüdőm, májam, minden szervem és sejtem, egész lényem a fejem búbjától, a lábujjamig! Aki bevállalós, tudatában lehet annak is, hogy a tér is boldog körülötte és a virágok, a tárgyak, a falak is. Ez támogató erő!
Megkérem az elmém, hogy csendesedjen el.
Arra koncentrálok, amit szeretnék megtapasztalni.
Megkérem a Szellemet, a Forrást, hogy adjon nekem olyan érzéseket, amelyek a jelenlegi rezgésemhez legközelebb állnak és amelyek elősegítik, amit szeretnék megtapasztalni. Ha az elme közbeszól(észre veszem, mert nem mosolygok és olyan képet hoz, amit már láttam) leállítom, visszatérek a mosolyhoz és a légzésemre figyelek.
5 mély légzés és koncentráció arra, amit szeretnék megtapasztalni és várom az érzést. Nem kell még egyszer kérni a Szellemet, elsőre is megértette ;))
Mosoly, öröm, maradok ebben az érzésben, ameddig jólesik.
Mikor visszatérek, friss vagyok és tényleg boldog, mert bennem marad sokáig az az örömérzés.
Nem hallgatok semmilyen zenét közben, mert szeretem, hogy a jelenemben tart az az érzés, amit a Szellemtől kapok. Így valóságosabb. Bármiféle zenét inkább máskor hallgatok, de a meditációmban nem, mert más érzések jöhetnek zene hallatán és nem veszem észre, amit a Szellem ad. Nem azt kapom el, hanem azt amit a zene ad. Az sem rossz persze, de itt most nem az kell.
Nem én választok érzést, nem várok képeket, nem alkotok képeket, csak érzek.
Nem kis koncentrációt és gyakorlást igényel, de megéri kipróbálni.
Bevallom, azért ezt a meditációt használom, mert nem fáraszt, nem alszom bele, boldogan jövök ki belőle és hatásosabb mint amiket eddig kipróbáltam. Az által, hogy semmi másra, csak az érzésre figyelek, megadom magamnak a lehetőséget arra, hogy olyan tapasztalásokat éljek meg, amelyek a rezgésemnek megfelelőek. Sokáig ragaszkodtam régebben képekhez és a képek adta érzéseket tartottam fenn, de honnan tudhatnám, hogy az még mindig nekem való? Mi van, ha időközben a rezgésem annyit változott, hogy már más dolog jönne az életembe, mint, amit el tud az elmém képzelni. Ezért csak az érzésre figyelek és nem kérek képeket. Egészen felemelő arra várni a meditációban, hogy jöjjön egy érzés. Mert amikor megkapom az átjárja minden porcikám és feltölt energiával. Gyönyörűséges érzés. Ez a legjobb szó rá.
Ja, és már értem, hogy Budha miért mosolyog.
Ha gondolod próbáld ki Te is ;-)
Szeretettel
Gyöngyi
2022.03.05. Bp.
Fotó: Unsplash
|
