Lovak...
Mit is írhatnék, hisz oly régi a kötődés, oly nagy a szeretet eme nemes lény iránt, hogy szavakkal nehéz kifejezni. Születésem óta szerelem van irántuk és ha van előző élet, hiszem, hogy már ott is imádat volt a részemről. Ez a csodálatos teremtmény amellett, hogy hatalmas, erős, gyors és okos, számomra érthetetlen módon megengedi, hogy a hátára üljünk, felfoghatatlan intelligenciára és nagyfokú szeretetre utal. Itt most arra gondolok, aki a lovával együtt működve és nem betörve, lelkét sebezve, bizalmát, szívét eltörve ül fel a hátára. Oly mértékben érzékenyek, amit még emberi elmével nehezen lehet felfogni és nem csak a testük, hanem a lelkük is. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emlékezetük is kiváló. Nem tudok rosszat, negatívat mondani róluk. El lehet képzelni, hogy az az állat, amelyik a vadonban menekülő, prédaállat, melynek a legnagyobb félelme ösztönösen az, ha valami a hátába csimpaszkodik,(puma, farkas, medve stb...) mit él át mikor betörik! Halálfélelmet! Ösztönös haláltól való féléelmet, főleg, ha ezt agresszíven, fájdalmat okozva teszik tudatlan emberek, csak mert az elődei is így csinálták. Aki nem érez együtt az állattal, az ne is menjen semmilyen állat, de nagyon ember közelébe se. Akiben nincs együttérzés az csak a haszon, a kihasználás érdekében kapcsólódik bárkivel, annak nincs szíve. Ha bármiféle rosszat tapasztal is valaki egy lóval, az csakis az ember miatt van, mert az ember sokszor nem elég érzékeny, hogy a lelkébe lásson. Nem ismeri őket. Ahhoz, hogy legalább csekély fogalmunk legyen a lovakról érdemes tanulmányozni olyan emberek könyveit, akik megfigyelték a lovak családi viselkedéseit a ménesen belül, szabadon élő állatoknál. Számomra az első ilyen könyv Monty Roberts könyve volt, a Suttogó. Nem a Robert Retford féle filmes változat!! Családi filmnek ok, de a valóságtól kicsit elrugaszkodtak szerintem, de ez csak én véleményem. Később több magyar emberrel is találkoztam, akik a lovak természetes viselkedését tanulmányozták és felcsillant a remény, hogy a jövőben talán egyre kevesebb traumát okozunk majd a lovaknak. Szóval tanuljunk olyan emberektől, akik előttünk járnak a lovak lelkének megismerésében. A ló nem használati tárgy, vagy luxus hobbi, vagy legrosszabb esetben kaja. A ló olyan varázslatos teremtmény akit, ha képes az ember túllépni saját magán, akkor beengedi a lelkébe és többé már nem tud és nem is akar kijönni onnan. Csak bele kell nézni a szemükbe. Ott van a világ mindensége!
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy a festményeim az engedélyem nélkül , semmilyen formában ne használja!
Mit is írhatnék, hisz oly régi a kötődés, oly nagy a szeretet eme nemes lény iránt, hogy szavakkal nehéz kifejezni. Születésem óta szerelem van irántuk és ha van előző élet, hiszem, hogy már ott is imádat volt a részemről. Ez a csodálatos teremtmény amellett, hogy hatalmas, erős, gyors és okos, számomra érthetetlen módon megengedi, hogy a hátára üljünk, felfoghatatlan intelligenciára és nagyfokú szeretetre utal. Itt most arra gondolok, aki a lovával együtt működve és nem betörve, lelkét sebezve, bizalmát, szívét eltörve ül fel a hátára. Oly mértékben érzékenyek, amit még emberi elmével nehezen lehet felfogni és nem csak a testük, hanem a lelkük is. Arról már ne is beszéljünk, hogy az emlékezetük is kiváló. Nem tudok rosszat, negatívat mondani róluk. El lehet képzelni, hogy az az állat, amelyik a vadonban menekülő, prédaállat, melynek a legnagyobb félelme ösztönösen az, ha valami a hátába csimpaszkodik,(puma, farkas, medve stb...) mit él át mikor betörik! Halálfélelmet! Ösztönös haláltól való féléelmet, főleg, ha ezt agresszíven, fájdalmat okozva teszik tudatlan emberek, csak mert az elődei is így csinálták. Aki nem érez együtt az állattal, az ne is menjen semmilyen állat, de nagyon ember közelébe se. Akiben nincs együttérzés az csak a haszon, a kihasználás érdekében kapcsólódik bárkivel, annak nincs szíve. Ha bármiféle rosszat tapasztal is valaki egy lóval, az csakis az ember miatt van, mert az ember sokszor nem elég érzékeny, hogy a lelkébe lásson. Nem ismeri őket. Ahhoz, hogy legalább csekély fogalmunk legyen a lovakról érdemes tanulmányozni olyan emberek könyveit, akik megfigyelték a lovak családi viselkedéseit a ménesen belül, szabadon élő állatoknál. Számomra az első ilyen könyv Monty Roberts könyve volt, a Suttogó. Nem a Robert Retford féle filmes változat!! Családi filmnek ok, de a valóságtól kicsit elrugaszkodtak szerintem, de ez csak én véleményem. Később több magyar emberrel is találkoztam, akik a lovak természetes viselkedését tanulmányozták és felcsillant a remény, hogy a jövőben talán egyre kevesebb traumát okozunk majd a lovaknak. Szóval tanuljunk olyan emberektől, akik előttünk járnak a lovak lelkének megismerésében. A ló nem használati tárgy, vagy luxus hobbi, vagy legrosszabb esetben kaja. A ló olyan varázslatos teremtmény akit, ha képes az ember túllépni saját magán, akkor beengedi a lelkébe és többé már nem tud és nem is akar kijönni onnan. Csak bele kell nézni a szemükbe. Ott van a világ mindensége!
Tisztelettel kérek mindenkit, hogy a festményeim az engedélyem nélkül , semmilyen formában ne használja!
|
|
|
|
|
|
|
|
