Miért festek?
Amióta tudatosan festek és nem csak gyakorlok, folyton kérdezgetem magam. Miért csinálom ezt, azon kívül, hogy szeretem, kikapcsol, meditálok közben és a többi. Valamelyik nap csak úgy elgondolkodtam és bevillant! Érzést adok! Méghozzá jó érzéseket. Legalább is szerintem, többnyire jókat. Ez azért fontos mert az érzések irányítják a világot és ha ezek többnyire jók akkor, a világ is egyre jobb lesz.
Mindenki az érzései által teremti a saját valóságát. Ebben nagyon lényeges, hogy milyen ingerekkel vesszük körül magunkat, mennyire vagyunk tudatosak abban, hogy a környezetünk befolyásolja az érzéseinket és fordítva is igaz. Képek, hangok, szagok, érzetek, kapcsolódások. Legtöbbször nem figyelünk arra, hogy mi, milyen érzéssel tölt el és nem szelektálunk, hanem hagyjuk ömleni a médiából, munkahelyről, a tömegből az információt, akár valós akár nem. Csak ömlik, hogy RÁM FIGYELJ! és sok van belőle, nagyon sok! Az agyunk felfogja ezeket az ingereket és oda irányítja a figyelmünket amivel a legtöbbet foglakozunk. Ahol a figyelem, ott az energia és ami elég energiát kap az megvalósul. Csak körül kell nézni és láthatjuk, hogy a félelem kapja a legtöbb eregiát. Az emberek többsége( tisztelet a kivételnek, mert vannak) nem szelektál, hanem beengednek mindent. Elhiszik amit látnak, pedig nem az a valóság. A valóság belül van!
Ám, ha egyszer csak azt mondja valaki, hogy: Mi van akkor, ha nem engedek be mindeféle információt, csak azt, ami nekem jó érzést hoz és hasznos? Akkor az történik, hogy elkezd szelektálni, saját döntéseket hozni. Hirtelen azt veszi észre, hogy sokkal inkább olyan információkhoz jut, amelyek által fejlődik, tanul, tapasztal, tehát a saját életét kezdi élni.
Döntéseket hozunk kérem szépen minden pillanatban, még akkor amikor nem. A nem döntés is döntés ám! A szelekció egy tudatos döntés. Az, hogy megválogatjuk mit akarunk érezni, (mert megtehetjük), szintén az.
Eleinte nem voltam ezzel tisztában, nem szelektáltam, de hát fiatalon nem is voltam tudatos. Az elmém, a csapongó érzelmeim vezéreltek. (Szerintem nem vagyok ezzel egyedül). Ma már semmit sem bánok, mert tapasztaltam, tanultam ennek hála sokmindent. Azért vagyok itt, most, így és írom e sorokat. Most is adok. Valójában nem is tudunk mást tenni csak adni. A különbség csak a szánékban van!
Bár a festés minden fázisát szeretem, de legjobban mégis azt a részt, amikor valaki úgy dönt, hogy engem választ, hogy fessek neki, mert érzi, hogy az neki bizony jó lesz. A másik, amit ugyanilyen nagyon szeretek, mikor átadom a festményt és látom az arcán az örömöt! Istenem! Elmondhatatlan érzés!
A művészet minden formája, ezért kell az embereknek. Mert a művészetben igen is szelektálunk, hiszen az érzésekre hatnak. Nem tetszik mindenkinek a Mona Lisa, mert nem tud benne gyönyörködni, hanem inkább Pablo Picasso alkotásait csodálja, vagy ezer más művészeti alkotásból is válogathat, most csak a példa kedvéért írtam ezt. De ott van a zene is, amelyekkel aztán szintén erős érzelmeket váltanak ki a zenészek és ez a lényeg! A művészet érzelmeket ad át, melyek által gyógyulhatunk, emelmélyülhetünk, megnyílhatunk, jól érezhetjük magunkat. Bár vannak olyan művek is (legyen az zenemű, festmény vagy bármilyen alkotás), amelyek belőlem az ellenkezőjét váltják ki, de minden csak nézőpont kérdése. Csolálatos dolog, hogy nem vagyunk egyformák! Ez az egyedi nézőpont a saját világunkból jön, ahogy megteremtettük. Minden esetre én azt tartom fontosnak, hogy a festményeim jót adjanak annak, akinek a világába ez belefér, hogy mikor ránéz, érezzen! Talán azt a szeretetet és hálát is, amelyet én érzek mikor készítem.
A másik, amiért művész lesz valakiből egyfajta kiválasztottságnak tűnhet, pedig ilyen nem létezik. Komolyan! Ez a fantasy világ hozadéka. A művész, attól művész, hogy mélyebben megéli az érzéseit és azt, valamilyen formában, át akarja adni a világnak. Mint a gyermekek, akiket még nem szippantott magába teljesen a virtuális világ. Folyton tisztán alkotnak, szeretnek és adnak. Ha hagyják, (elegendő teret adva nekik), kibontakozik a tehetség. Mindenkiben máshogy, de mindenkiben van tehetség, képesség valaminek a megalkotására, mert erre születtünk. Képesség a kapcsolódásra a szellemmel és ez már a művészet megfoghatatlan része. Ezt csak érezni lehet! Sokan megfogalmazták már, hogy mi ez, de én inkább érezni szeretem.
Hogy mit is érzek mikor kapcsolódom, azt nem tudom megfogalmazni, ezért festem meg.
Szeretek festeni, ehhez értek a legjobban, ezért gyakoroltam kitartóan egész életemben, ezért nem hagytam abba soha, bárhova sodródtam is eddigi életem során. Hiszem, hogy mindenkinek azzal kell foglalkoznia amit a legjobban szeret, ami a legnagyobb öröm érzését adja az alkotás terén, mert akkor úton van. A saját útján.
Hát ezért (is) festek. Mert ez, az én utam...
Bármit is olvastál, kérlek ne vedd komolyan. Vedd magadhoz azt, ami neked hasznos, a többivel ne is törődj :-)
Szeretettel
Gyöngyi
2022.03.02. Bp.
Amióta tudatosan festek és nem csak gyakorlok, folyton kérdezgetem magam. Miért csinálom ezt, azon kívül, hogy szeretem, kikapcsol, meditálok közben és a többi. Valamelyik nap csak úgy elgondolkodtam és bevillant! Érzést adok! Méghozzá jó érzéseket. Legalább is szerintem, többnyire jókat. Ez azért fontos mert az érzések irányítják a világot és ha ezek többnyire jók akkor, a világ is egyre jobb lesz.
Mindenki az érzései által teremti a saját valóságát. Ebben nagyon lényeges, hogy milyen ingerekkel vesszük körül magunkat, mennyire vagyunk tudatosak abban, hogy a környezetünk befolyásolja az érzéseinket és fordítva is igaz. Képek, hangok, szagok, érzetek, kapcsolódások. Legtöbbször nem figyelünk arra, hogy mi, milyen érzéssel tölt el és nem szelektálunk, hanem hagyjuk ömleni a médiából, munkahelyről, a tömegből az információt, akár valós akár nem. Csak ömlik, hogy RÁM FIGYELJ! és sok van belőle, nagyon sok! Az agyunk felfogja ezeket az ingereket és oda irányítja a figyelmünket amivel a legtöbbet foglakozunk. Ahol a figyelem, ott az energia és ami elég energiát kap az megvalósul. Csak körül kell nézni és láthatjuk, hogy a félelem kapja a legtöbb eregiát. Az emberek többsége( tisztelet a kivételnek, mert vannak) nem szelektál, hanem beengednek mindent. Elhiszik amit látnak, pedig nem az a valóság. A valóság belül van!
Ám, ha egyszer csak azt mondja valaki, hogy: Mi van akkor, ha nem engedek be mindeféle információt, csak azt, ami nekem jó érzést hoz és hasznos? Akkor az történik, hogy elkezd szelektálni, saját döntéseket hozni. Hirtelen azt veszi észre, hogy sokkal inkább olyan információkhoz jut, amelyek által fejlődik, tanul, tapasztal, tehát a saját életét kezdi élni.
Döntéseket hozunk kérem szépen minden pillanatban, még akkor amikor nem. A nem döntés is döntés ám! A szelekció egy tudatos döntés. Az, hogy megválogatjuk mit akarunk érezni, (mert megtehetjük), szintén az.
Eleinte nem voltam ezzel tisztában, nem szelektáltam, de hát fiatalon nem is voltam tudatos. Az elmém, a csapongó érzelmeim vezéreltek. (Szerintem nem vagyok ezzel egyedül). Ma már semmit sem bánok, mert tapasztaltam, tanultam ennek hála sokmindent. Azért vagyok itt, most, így és írom e sorokat. Most is adok. Valójában nem is tudunk mást tenni csak adni. A különbség csak a szánékban van!
Bár a festés minden fázisát szeretem, de legjobban mégis azt a részt, amikor valaki úgy dönt, hogy engem választ, hogy fessek neki, mert érzi, hogy az neki bizony jó lesz. A másik, amit ugyanilyen nagyon szeretek, mikor átadom a festményt és látom az arcán az örömöt! Istenem! Elmondhatatlan érzés!
A művészet minden formája, ezért kell az embereknek. Mert a művészetben igen is szelektálunk, hiszen az érzésekre hatnak. Nem tetszik mindenkinek a Mona Lisa, mert nem tud benne gyönyörködni, hanem inkább Pablo Picasso alkotásait csodálja, vagy ezer más művészeti alkotásból is válogathat, most csak a példa kedvéért írtam ezt. De ott van a zene is, amelyekkel aztán szintén erős érzelmeket váltanak ki a zenészek és ez a lényeg! A művészet érzelmeket ad át, melyek által gyógyulhatunk, emelmélyülhetünk, megnyílhatunk, jól érezhetjük magunkat. Bár vannak olyan művek is (legyen az zenemű, festmény vagy bármilyen alkotás), amelyek belőlem az ellenkezőjét váltják ki, de minden csak nézőpont kérdése. Csolálatos dolog, hogy nem vagyunk egyformák! Ez az egyedi nézőpont a saját világunkból jön, ahogy megteremtettük. Minden esetre én azt tartom fontosnak, hogy a festményeim jót adjanak annak, akinek a világába ez belefér, hogy mikor ránéz, érezzen! Talán azt a szeretetet és hálát is, amelyet én érzek mikor készítem.
A másik, amiért művész lesz valakiből egyfajta kiválasztottságnak tűnhet, pedig ilyen nem létezik. Komolyan! Ez a fantasy világ hozadéka. A művész, attól művész, hogy mélyebben megéli az érzéseit és azt, valamilyen formában, át akarja adni a világnak. Mint a gyermekek, akiket még nem szippantott magába teljesen a virtuális világ. Folyton tisztán alkotnak, szeretnek és adnak. Ha hagyják, (elegendő teret adva nekik), kibontakozik a tehetség. Mindenkiben máshogy, de mindenkiben van tehetség, képesség valaminek a megalkotására, mert erre születtünk. Képesség a kapcsolódásra a szellemmel és ez már a művészet megfoghatatlan része. Ezt csak érezni lehet! Sokan megfogalmazták már, hogy mi ez, de én inkább érezni szeretem.
Hogy mit is érzek mikor kapcsolódom, azt nem tudom megfogalmazni, ezért festem meg.
Szeretek festeni, ehhez értek a legjobban, ezért gyakoroltam kitartóan egész életemben, ezért nem hagytam abba soha, bárhova sodródtam is eddigi életem során. Hiszem, hogy mindenkinek azzal kell foglalkoznia amit a legjobban szeret, ami a legnagyobb öröm érzését adja az alkotás terén, mert akkor úton van. A saját útján.
Hát ezért (is) festek. Mert ez, az én utam...
Bármit is olvastál, kérlek ne vedd komolyan. Vedd magadhoz azt, ami neked hasznos, a többivel ne is törődj :-)
Szeretettel
Gyöngyi
2022.03.02. Bp.
