A TANITÓ
(Hagyományos kártyákon a Főpap)
Rovás jele: Gy, jelentése EGY ISTEN Kulcsszavak: életre tanítás, belső gyermek, tudás átadása, békesség, szeretet, jelenben lenni, hit önmagunkban, VAGYOK, AKI VAGYOK Látvány világa: Egy gyermek ül egy virágzó fa alatt és magas hegyek veszik körül. Egyik kezében egy vízzel teli tál, másikban egy könyv, amelyet átnyújt valakinek. A nyakában a végtelen jele és az, a könyvön is megjelenik. A gyermeket ragyogó fény veszi körül. Ezt a kártyát volt a legnehezebb létrehozni, mert nem értettem először a valódi jelentését. Mentségemre legyen és itt hangsúlyozom, hogy elsősorban magamnak készítettem a kártyákat, ezért engedhettem el az eredeti jelentést szinte teljesen. Szóval! |
Amikor megalkottam, egyben hatalmas felismerésem is volt. A rovásírás és a papság, mint olyan nagyon nem férnek meg egymás mellett. A főpap, SZÁMOMRA a főrendi elnyomást, a félelemkeltést, érzéketlenséget, érdektaníttatást, a valódi Istenhit meghamisítását, a Biblia szándékos félreértelmezését jelenti. Minthogy a kereszténység eröltetésével, a rovásírás pogány eretnekségnek lett bélyegezve, nem volt kétséges, hogy ebben a pakliban nincs helye ilyesminek. Ez az én világom, itt nincs hatalmuk! Itt a VAGYOK, AKI VAGYOK tényleges jelentése érvényesül. A tanítás belülről fakad, a belső hang irányít és vigasztal, lelkesít és erőt ad. A belső gyermek tudja mi a fontos az életben. A szeretet, a jelenlét, a békesség és az önismeret. Azért gyermek, mert ők még tiszták, közelebb vannak önmagukhoz, ezáltal Istenhez, bíznak és jelenlétben élnek. Vidámak, tudnak örülni egy szál virágnak és sokat nevetnek. Az ember közel a születése után és sokszor közel a halálhoz ilyen. A kettő között ott van a felnőtté válás.
Így szól hozzám:
"Mindig figyelek a belső hangomra, bízom benne és hagyom, hogy vezessen. Nem engedem, hogy felemésszen a felnőttek világa, mert akkor nem veszem észre a jelen csodáit és tanításait. Önmagamra figyelve visszatalálok a forráshoz és abból táplálkozva, képes vagyok a saját utamat járni. Egyensúlyra törekszem. A természet a tanító mesterem, aki megtanít a végtelen MOST pillanatában élni. Ez a földi lét igazi értelme…"
Így szól hozzám:
"Mindig figyelek a belső hangomra, bízom benne és hagyom, hogy vezessen. Nem engedem, hogy felemésszen a felnőttek világa, mert akkor nem veszem észre a jelen csodáit és tanításait. Önmagamra figyelve visszatalálok a forráshoz és abból táplálkozva, képes vagyok a saját utamat járni. Egyensúlyra törekszem. A természet a tanító mesterem, aki megtanít a végtelen MOST pillanatában élni. Ez a földi lét igazi értelme…"